Szivárgásészlelés

A rendelkezésre állás megszűnésének elsődleges forrása a gőzszivárgás. A fokozódó szivárgás gyakran kárt tesz a szomszédos üzemekben is, ami biztonsági problémákhoz vezet. Ezért fontos a szivárgásokat észlelni és ellenőrizni.

Az eredetileg az 1970-es években kifejlesztett LA érzékelősorozatot már 30 éve használják szivárgás észlelésére.

A gőzszivárgás fehérzaja miatt a nagyfrekvenciák erősen mérséklődnek a levegőben, de a kazán háttérzaját éppen hogy meghaladó frekvenciájú hangok jól terjednek a csövek közötti folyosókon. A levegőben elhelyezett érzékelő tipikus maximális észlelési tartománya 2,5 mm-es csőszivárgásnál (lyuknál) 14 m, melyet növelni lehet, ha a hang csövek által létrehozott folyosón terjed.

Az érzékelőket jellemzően a kazán két oldalán helyezik el, cellás elrendezésben, két csőcsoport-sor között, így lehetővé válik az abszolút hangszintek összehasonlítása és a szivárgás helyének beazonosítása.
 

A szivárgás észleléséhez nem kell más, mint figyelni a kazánzaj-szűrővel felszerelt egyes érzékelők hangszintjét, meghatározni az abszolút zajszintet, és észlelni a változás ütemét az idő függvényében.

Egy adott érzékelő normál háttérzaja 70 - 85 dB (a dB-szint változik a kazán különböző területein, és függ a kazán típusától is). A szivárgás 90 dB vagy ezt meghaladó zajt idéz elő, mely folyamatosan növekszik, és könnyen megkülönböztethető hang hallható a koromfújási műveletek között.

A pontosan beállított rendszerérzékelőket extrém, 125°C-ot meghaladó hőmérsékleteken történő üzemelésre tervezték. Mivel képesek a kazán háttérzaját kiszűrni, gyors és hatékony észlelést tesznek lehetővé.